Gyógyítással foglalkozok. Ezer éve amikor rátaláltam a kérdésre önmagamban, hogy a testem erős jelzései, legyen az fizikai vagy érzelmi, nem lehetségesek előzmények nélkül- hozta magával az önmegismerés útját. Nagy hálát érzek azért amiért a sok év alatt többféle módszer felé nyitottam, bevonódtam, tanultam, tanulok, alkalmazom, hálát érzek a módszerek megalkotói felé, hogy inspiráltak, és ma is motiválnak így sokféleségükben mártózva köteleződtem el önmagam gyógyítása mellett.

Nem jókedvemben indultam el az úton, meglehetősen szorongó gyerekecske, serdülő voltam, a kapcsolatteremtés és fenntartás nehézségei állandóan gyötörtek, és fiatal felnőtt koromra amikor kislányom megszületett és ezzel elkezdődött életem legmélyebb és leggyönyörűbb története a fenti kérdés rögtön magával is hozta a választ, induljak el belső világom felé: hiszen nem lehet hogy állandó szorongással és a már megjelenő erős fizikai jelzésekkel lehet csak az életet élni.

A bútorok szeretete természetesen vonódik bele ebbe a folyamatba, és bár kiindulási pontként jegyzem, mert lányom születése hozta el a megvalósulását, igazából -visszaemlékezve- mindig is a művészet- alkotás szféráiból figyeltem én a világomat. A kezdet kezdetén amikor hozzám került elsőként dédnagymamám kopott fehér színű komódja valami olyasmi járt át, amit szavakba önteni azért kihívás mert önmagától él bennem és olyan gyerekkori emlékeket idézett fel ami sokkal inkább tartozott már akkor is valami tágabb és tisztább Erőhöz, mint személyemhez. Csiszolom, festem, alkotom őket.

Mindig azt mondogattam magamban a legnehezebb időkben, hogy ez nem lehet az ÉLET és ezekhez a tagadásaimhoz már annyi félelem társul, mert a Szívem álmainak irracionális valósága egyre valóságosabb, hogy inkább behunytam a szememet és léptem egy nagyot. Csak jóval később érzékeltem rá, hogy a behunyt szemem akkor nyílt ki valami sokkal igazabb, valódibb kaland felé, ami a mese szerint egy árok átugrása, valójában pedig egy átminősülés lehetősége, az elrugaszkodás, önmagam és a világ mélyebb megértése, ezáltal megnyílása az Égi kapunak. De nem odafent, felszaladva a testem nélkül e helyekre, hanem itt a Földünkön, bennem, belül érintve össze a kettőt. Mert lehet Egy itt is. Szabad elhinni, hogy szuper dolgokat lehet megélni és könnyedebben, derűben létezni, és abban a Pontban már ITT és MOST az VAN.

Az önismeretet azóta is a leglényegesebbnek tartom az életben, erre inspirállak téged is, mert az önmegismerésünket és spiritualitásunkat tartom az egyetlen lehetséges útnak ahhoz, hogy tudatában legyünk annak, tisztán lássuk, meg is éljük, és cselekedjük, hogy követhetjük a szívünket, bármelyik életterünkről van is szó. Valóban megéljük, hogy a lábunk a Földön, fejünk az Égben, bennünk pedig ott van a kettő összekapcsolásához a lépcső. Személyünk visszahúzódása, eltűnése, senkinek lennünk a legmélyebb félelmünk, mégis paradox hordozza magában a Tiszta Tudat gyógyító Virtuális Terének kizárólagos létélményét. Másért nem, hát ezért mindenképpen megéri.

...

Ahány lélek van a mi Földünkön, annyiféle világ létezik, egyedi sajátos meglátások, minőségek szövevényei hatják át a látható, sokszor értelem nélküli, megálmodott világokat. Ahogy az ember egyre inkább elképzeli és befogadja a fizikai sík mögötti világokat, engedi el földi tudását, befogadja az értelem nélküliség stabil tartóját és válik valósággá számára a láthatatlan, egyre inkább hallgat a megérzéseire, vagy belső hangjára, úgy válik egyre valóságosabbá az, hogy minden energia, még az emberi test is, aminek viselőjeként visszaér természetes Erejének újra birtoklásához. Az én szándékom erre inspirálni, hogy szerezd vissza ezt az Erődet, ezért tartom az energiával való gyógyászatot és ennek jövőjét az én meglátásaim szerint egyre kiterjedtebbnek és nyilvánvaló elfogultságaim felől a legvalódibbnak. Innen látható, hogy az élet egyszerűen gyönyörű.

Így vagy úgy az ember önmagát és csakis önmagát képes gyógyítani.